Step by step

Igen, így haladok, lépésről lépésre a tanulás terén. Az első szemeszter elején, szembesülve az előttem álló rengeteg feladattal, és mindazzal a teherrel, amit a tanulásom a családomnak is jelent, bepánikoltam. Fogalmam sem volt, hogy fogjuk megszervezni a konzultációkat, a vizsgákat, szabit beosztani, munkahelyen egyeztetni, a gyerekekre mikor lesz időm, stb. Azzal nyugtattam meg magam, hogy mindig csak az előttem álló lépésre koncentráltam: csak ezt a hétvégét megszervezni, csak az aktuális ZH-kra felkészülni, és így tovább.

Most itt tartok:

Ami hab a tortán: az átlagaim négyes felettire sikerültek, a szakdolgozat tetszik a témavezetőnek, szerinte egy doktorihoz is jó alap lenne.:))

A családom nélkül nem sikerült volna, és ezért nagyon hálás vagyok elsősorban a férjemnek, de a nagyszülőknek és a gyerekeimnek is.

Adódik a kérdés: hogyan jut idő kötésre is? Erről már volt szó korábban. Most csak annyit tennék hozzá, egyszerűen szükségem van rá, hogy minden nap kössek legalább egy kicsit.:)