2010. július 30., péntek

Minitali

Turizós találkánk volt ma délután Nönével, immár a második. A múltkori kicsit rövidke volt, rohannom kellett a bölcsibe, de ma megadtuk a módját. 
Kezdetnek megtekinthettem Gyöngyi egy-két alkotását. Elárulom azoknak, akik eddig nem tudták, élőben még szebbek, mint a képeken, és mind-mind tökéletes munka. Fonalmustra is volt, hozott  tapogatásra-simogatásra Rikker-féléket, Buci-festette BFL-eket és Barkaságokat. Szóval, igazi tobzódás volt.
Teljesítette egy ki nem mondott kívánságomat is, és elhozta Melinda egyik alpaka/selyem/kasmír 1200m/100g-os fonalcsodáját. Ééés IGEN! Most már BIZTOS: számomra EZ A fonal!
Én is megmutattam egy-két folyamatban lévő művemet, majd felfedezőútra indultunk a T-bolt fonalaskosarainak mélyére. 
Válogattunk, beszélgettünk, és hipp-hopp elrepült az a szűk három óra, ami rendelkezésünkre állt. Megjegyzem, élveztem minden percét.
Megbeszéltük, hogy legközelebb már kötni is fogunk, mert arra már - sajnos - nem jutott idő.

Íme a szerzeményeim:

Gyapjak

Pamutok

2010. július 29., csütörtök

Csengerben jártunk - útihíradó némi történelemmel és családi sztorikkal

Egyik hétvégét kineveztük hosszúnak, és péntek reggel elutaztunk a szüleimhez Csengerbe.
Ha már arra jártunk, az aprókákat anyával hagyva öcsém segítségével elautóztunk Komlódtótfaluba, és közelebbről is megnéztük a Szamost. (A csengeri palajt nagyon nehéz lett volna megközelíteni.)
Nosztalgiázva gondoltunk vissza gyerekkorunkra, amikor fürödni lehetett a folyóban - persze szigorú felügyelet mellett és csakis a sekélyes részeken, ugyanis a Szamos nagyon gyors sodrású és szeszélyes folyó.
Emlékszem, az egyik strandoláskor apa megmentett egy kisfiút. A gyerek valamivel játszott a vízben, talán labdával vagy hajóval. A játék elúszott tőle, ő ment utána, és közeledett egy olyan rész felé, ahol váratlanul mélyül a víz. Mi nem is figyeltünk az egészre, csak annyit vettünk észre, hogy apa felugrik mellőlünk, rohan be a vízbe, és hozza ki a gyereket. Zárójelenet: a gyerek szülei reklamáltak, hogy miért bántja az édes kicsi fiacskájukat, és hol a gyerek játéka.
A fiúk nem tudtak ellenállni a kísértésnek (a hőség is óriási volt), és megmártóztak a vízben - de mihelyst hazaértünk, azonnal letusoltak jó alaposan. Az öcsém, aki gyakorlott (szamosi és tiszai) vízimentő, tanítgatta a nagyfiunkat a gyors sodrású vízben való mozgás rejtelmeire.
A gyerek három éve úszik, de csak sétálgattak a vízben, illetve a kb. méteres mélységű részen fel-feldobták  magukat a tetejére - mert ennyire óvatosnak kell lenni ezzel a folyóval.
Sztori: A Tótfalusi gyerekek, legalábbis a felsősök,  Csengerbe jártak iskolába. Apa elmesélése szerint meleg időkben (miután elbontották a Csengert és Tótfalut közvetlenül összekötő hidat, és az új híd nagyon messze volt) a cimboráival úszva indultak iskolába. Felkötötték a fejükre a holmijukat, átúszták a Szamost, mire Csengerhez értek, megszáradtak. Nem kérdés, hogy felelőtlenek voltak, de az is igaz, hogy jól ismerték a folyónak azt a szakaszát.
A palaj


























Komlódtótfaluban élt apukám a szüleivel az 1970-es árvízig, ami - ahogy mondani szokták - "elvitte a házukat".
Ide kapcsolódóan egy részlet a település honlapjáról: "Az 1970-es nagy “Szamosi árvíz” szinte teljesen elpusztította a falut, s az akkori politikai vezetés megakadályozta, hogy a lakosság újjáépítse házait. Ezt követően a lakosok száma drasztikusan csökkent, s a 90-es évekre - a múlt század közepe táján még 1400 lakost számláló település – 67 főnyire zsugorodott."
A falu "kastélya" egy dombocskán áll, a víz elől ide menekült az emberek nagy része, a sebtiben összekapkodott motyójával.

A következő két fotót kattintottam Tótfaluban. További képekért - pl. tulipános homlokzatú házakért - érdemes ellátogatni a falu honlapjára.

A felújítás alatt álló Becsky kúria. Épült: XVIII. sz. közepe















Református templom. Épült: 1855.



2010. július 25., vasárnap

Aeolian - avagy egy őszi levél

Jelentem: több, mint egy hete elkészültem az Aeolian-nal, csak a fotózás nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna, pedig nagyon igyekeztem. Készültek képek blokkolás közben,  a munkahelyemen ebédszünetben, a  tesómék teraszának korlátján, a Szamos-part égetően forró homokján (mert mégiscsak a  Sivatag csodája, ugye :)). Öcsémék nagyfia is készített képeket, ha ideérnek (valamikor a bizonytalan jövőben:( ), frissítem a bejegyzést, de egy hét után úgy döntöttem, felrakom a saját kattintásaim eredményét. 
A kendő Anyukámnak készült szülinapjára, és bár arra számítottam, idegenkedni fog tőle, nagyon-nagy örömmel fogadta, sőt kijelentette, hogy igenis hordani fogja. Hogy ez miért nagy szó? Azért, mert anya valahogy -mint még sokan mások- nem szívesen visel az átlagostól nagyon eltérő, különleges holmikat, és ez a kendő ott, ahol élnek (lásd a következő bejegyzést), ilyennek számít.
A színei egy őszi falevélre emlékeztetnek - sokáig keresgéltem a fonalaim között, amíg anyához illő színekre leltem.
A méreteit nem tudom, elfelejtettem megmérni, de nem lett kicsi. Viszonyításul: 164cm vagyok, az egyik kép kedvéért én terítettem  a vállaimra.
A fonal 80% gyapjútartalmú zoknifonal, 5dkg 215m. Az egyik képen látható kis gombóc kivételével 15 dkg-ot használtam fel. Tűméret: 4,5.
A leláncolást két számmal nagyobb tűvel kötöttem, de nem elég lazán, így a blokkolással nem vagyok elégedett, pedig segítségem is volt hozzá :-D.
Ennél a kendőnél igazán sok múlik azon, hogyan blokkoljuk, erre Nöné bejegyzése hívta fel a figyelmem.  Igyekeztem minden kis cakkocskát kiemelni, amennyire a zárósor engedte.

A munkához Ercsu fordítását használtam, amit még korábban elmentettem. Köszönöm, Erika!










2010. július 20., kedd

díjat kaptam

...Zsókától. Meglepett, jólesett. Köszönöm szépen!












Játékszabályok:


1. Megköszönni a díjat annak, aki küldte.
2. A logót kitenni a blogomba.
3. Belinkelni azt, akitől kaptam.
4. Írni magamról 7 dolgot.
5. Tovább adni 7 másik bloggernek.
6. Belinkelni őket.
7. Megjegyzést hagyni náluk, hogy tudjanak a díjazásról.

7 dolog rólam:
1. A napi 24 órát a sokféle feladatommal, szerteágazó érdeklődésemmel és a magammal szemben támasztott elvárásaimmal nehezen tudom összeegyeztetni, de dolgozom rajta. Az egyik praktikám a holtidők kihasználása (buszon, várakozás közben pl. jól lehet kötni, míg a leves felforr, a másodikhoz valamit előkészíteni, stb.).
2. Szeretek új dolgokat tanulni - ha sikerül (ált. előbb-utóbb igen), olllyan okosnak érzem magam :-).
3. Nehezen viselem a feszült helyzeteket. Jelszó: félre a büszkeséggel és beszéljük meg!
4. Szeretek turikban kiváló minőségű dolgokat potom pénzért vásárolni - pl. fonalat.
5. Szeretek ún. harisnyakötéssel vagy simakötéssel dolgozni, jól lehet tévézni vagy akár olvasni közben :-)).
6. Sok kávét iszom - azaz inkább gyakran kicsit.
7. Ízlésem "eklektikus" - minden téren.

Jelöltjeim:
Helen - az ő blogja terelt újra a kötés és az interneten fellelhető gazdag kötős-infók felé. Ezúton is köszönöm.
Moncsi - szeretem a kendőit és a szövegeit.
Kriszti - mert sokoldalú.
Gabella - a hasznos ötletekért, leírásokért.
Kata - tetszik minden munkája, és igazán egyéni, ahogy a régi leíások alapján mai darabokat köt.
Ahama - régóta olvasom, sok szépet alkot, a kötősulija pedig nagyon klassz.
Hortenzia - mostanában találtam rá a blogjára, de régóta vezeti és csodaszépek a munkái.

2010. július 7., szerda

Alternative narrow edging for Aeolian

Ezt találtam tegnap este a Ravelry-n: Alternative Narrow Edging for Aeolian by Elizabeth Freeman.
Ez egy 12 sorral rövidebb befejezés a Sivatagi csodához - nekem nyolc sor hiányzott, amikor elfogyott a fonal.
Csak az a kár, hogy nem hamarabb, mondjuk vasárnap délután bukkantam rá, hanem így a nagy bontás után :(.
De: ideteszem, hátha segít valakinek elkerülni egy hasonló helyzetet.
Fotók: ravelry.

 








  A módosított befejezéssel. 












Ez pedig az eredeti.

2010. július 5., hétfő

Egyszerű nőies kardi

Ezt a kardit több, mint egy éve kötöm, és a kapcsok még mindig nem kerültek fel rá - de már hordom :-). Egy néhány évvel ezelőtti Fürge Ujjak leírását próbáltam követni, de a méretezés nem volt jó. Ami végül a leírás szerint van, az a csipkeminta. Aztán javítgattam, bontottam-újrakötöttem (az elejét kétszer, az ujjak felső részét háromszor), közben a kedvem jó néhányszor elment tőle, majd csak elő-elő vettem, és íme.




Fonal: Cascade Cotton Rich, tű: 3,5 és 4-es. Terv: by me.
Csipkeminta: Fürge Ujjak - nem emlékszem, melyik szám, könyvtárból kölcsönöztem.
Az elkészítést jegyzeteltem, tervezem, hogy készítek egy körülbelüli leírást.
Hiba: az eleje két alsó sarka "lóg", nem értem, miért, talán a csipkeminta és a pamut fonal súlya lehet az ok. Azt hiszem, a következő hasonló darabot kerekített aljjal kötöm.

2010. július 4., vasárnap

Hírek házam tájáról

Kéész! Megvolt az utolsó vizsgám is (közpénzügytan, jeles). Első év letudva, és már "csak" egyet kell kibírni.

További híreim következnek:

Megérkezett Barkáéktól a csodás kupac Bóbita/Bodza fonalam, amit részben a nyereményemből vettem.  Sok-sok fejtörésembe került, mire kiválasztottam a csábítóan bőséges kínálatból. Terveim szerint egy-egy csipkés kardigán lesz belőle Dorkámnak és nekem. 


  
Kirándultunk. Ezt a szépséges tengerszemet Károlyfalván lehet látni 1km hosszú, puhány billentyű- és egérgomb-forgatók számára eléggé meredek kaptató után. Ezt a kis növényt is ott fotóztam. Nevéről dunsztom sincs, egyszerűen megtetszett, és a kép is elfogadható lett.















Az elmúlt időszakban kötöttem is, bár nem túl sok sikerrel. Egy Aeolian-on dolgozom már egy ideje, eddig kétszer bontottam. Először azért, mert - nevetséges, de így volt - a fekete-fehérben nyomtatott kötésleíráson a gyöngyök helye szürke, ami a jelmagyarázat szerint fordított szem. A Yucca-chart negyedik ismétlése után jöttem rá, hogy ez így nem jó - elbontottam.
Aztán a fonalmennyiséggel és a kendő méretével támadt egy kis problémám: ahogy kötöttem, túl nagy lett volna a kendő, és reménytelenül kevés hozzá a fonal, ezért a két Agave chartot lebontottam.
Most pedig kb 8 sor hiányzik, és elfogyott a fonalam. Így is bicolor, nem akarom, hogy toldozott-foldozott legyen. A Yucca chartot hatszor ismételtem, így ha visszabontom a negyedik ismétlés végéig, valószínűleg be tudom fejezni végre. A fonal egyébként nagyon tetszik, 80% gyapjú, puha mint az álom, és nagyon jó kötni, ezért is szeretném annyira ebből elkészíteni.

Íme a jelenlegi, bontás előtti állapot:
















Itt pedig éppen Krókusz-Annamari kendőjén dolgozom, miután lejöttünk a Tengerszemtől. A fű annyira hűs és selymes volt, hogy kötögetés előtt egy jó negyedóráig mezítláb sétálgattam rajta.