Régóta motoszkál bennem ez a téma, Afrika - a kudarcot vallott államok kontinense, mely iránt az egyetemen hallottak keltették fel az érdeklődésem. Addig nem is gondoltam bele: mi történik, ha nem működik az állami gépezet? (Sokkoló példa volt erre a 2010-ben Haitit sújtó földrengés, illetve az utána kialakult állapot.) Állam nélküli államban a káosz az úr, nincs biztonság, nincs egészségügy, nincs oktatás, nincsenek közszolgáltatások. Afrika több országára jellemző, hogy mindig az éppen erősebb hadúr kerül hatalomra. Ráadásul különböző törzsi ellentétek bonyolítják a helyzetet. A nemzetközi szervezetek esetenként a beavatkozni-be nem avatkozni dilemmával küzdenek, és a humanitárius segítségnyújtás sem egyszerű.
Az érdeklődők az Államok és államkudarcok a globalizálódó világban című tanulmánykötet harmadik fejezetében (193. oldaltól) olvashatnak néhány elgondolkodtató írást.
A filmek szigorúan felnőtteknek valók!
Hol a határ, amikor be kell avatkozni egy állam belügyeibe, mi az a pont, ahol nem polgárháborúról, nem kisebb belső konfliktusról, hanem tudatos, előre eltervezett népirtásról van szó? (Mert bozótvágó-késeket importálni legális, és csak utólag derült ki, hogy ezzel a népirtást készítették elő.) Ki ne hallott volna a tuszi-hutu ellentétről, és ennek tragikus következményeiről? Ezt a problémát járják körbe, tárják elénk az A kutyákat lelövik ugye? és a Hotel Ruanda című filmek.
A gyermekkatonákról, egy állam kizsákmányolásának különböző formáiról, a nyugat, a maffia szerepéről tudunk meg egy-két dolgot (nem feltétlenül tényszerűen, de érezhetően nem minden valóságalap nélkül), ha megnézzük a Véres gyémántot és a Fegyverneppert.
Az összeesküvés-elméletek világába vezet át a John Le Carré regényéből készült Az elszánt diplomata, két kedvencem, Ralph Fiennes és Rachel Weisz parádés játékával.
