Csengerben jártunk - útihíradó némi történelemmel és családi sztorikkal

Egyik hétvégét kineveztük hosszúnak, és péntek reggel elutaztunk a szüleimhez Csengerbe.

Ha már arra jártunk, az aprókákat anyával hagyva öcsém segítségével elautóztunk Komlódtótfaluba, és közelebbről is megnéztük a Szamost. (A csengeri palajt nagyon nehéz lett volna megközelíteni.)

Nosztalgiázva gondoltunk vissza gyerekkorunkra, amikor fürödni lehetett a folyóban - persze szigorú felügyelet mellett és csakis a sekélyes részeken, ugyanis a Szamos nagyon gyors sodrású és szeszélyes folyó.
Emlékszem, az egyik strandoláskor apa megmentett egy kisfiút. A gyerek valamivel játszott a vízben, talán labdával vagy hajóval. A játék elúszott tőle, ő ment utána, és közeledett egy olyan rész felé, ahol váratlanul mélyül a víz. Mi nem is figyeltünk az egészre, csak annyit vettünk észre, hogy apa felugrik mellőlünk, rohan be a vízbe, és hozza ki a gyereket. Zárójelenet: a gyerek szülei reklamáltak, hogy miért bántja az édes kicsi fiacskájukat, és hol a gyerek játéka.
A fiúk nem tudtak ellenállni a kísértésnek (a hőség is óriási volt), és megmártóztak a vízben - de mihelyst hazaértünk, azonnal letusoltak jó alaposan. Az öcsém, aki gyakorlott (szamosi és tiszai) vízimentő, tanítgatta a nagyfiunkat a gyors sodrású vízben való mozgás rejtelmeire.

A gyerek három éve úszik, de csak sétálgattak a vízben, illetve a kb. méteres mélységű részen fel-feldobták  magukat a tetejére - mert ennyire óvatosnak kell lenni ezzel a folyóval.
Sztori: A Tótfalusi gyerekek, legalábbis a felsősök,  Csengerbe jártak iskolába. Apa elmesélése szerint meleg időkben (miután elbontották a Csengert és Tótfalut közvetlenül összekötő hidat, és az új híd nagyon messze volt) a cimboráival úszva indultak iskolába. Felkötötték a fejükre a holmijukat, átúszták a Szamost, mire Csengerhez értek, megszáradtak. Nem kérdés, hogy felelőtlenek voltak, de az is igaz, hogy jól ismerték a folyónak azt a szakaszát.

A palaj

Komlódtótfaluban élt apukám a szüleivel az 1970-es árvízig, ami - ahogy mondani szokták - "elvitte a házukat".

Ide kapcsolódóan egy részlet a település honlapjáról: "Az 1970-es nagy “Szamosi árvíz” szinte teljesen elpusztította a falut, s az akkori politikai vezetés megakadályozta, hogy a lakosság újjáépítse házait. Ezt követően a lakosok száma drasztikusan csökkent, s a 90-es évekre - a múlt század közepe táján még 1400 lakost számláló település – 67 főnyire zsugorodott."

A falu "kastélya" egy dombocskán áll, a víz elől ide menekült az emberek nagy része, a sebtiben összekapkodott motyójával.

A következő két fotót kattintottam Tótfaluban. További képekért - pl. tulipános homlokzatú házakért - érdemes ellátogatni a falu honlapjára.

A felújítás alatt álló Becsky kúria. Épült: XVIII. sz. közepe

Református templom. Épült: 1855.