Minitali

Turizós találkánk volt ma délután Nönével, immár a második. A múltkori kicsit rövidke volt, rohannom kellett a bölcsibe, de ma megadtuk a módját. 

Kezdetnek megtekinthettem Gyöngyi egy-két alkotását. Elárulom azoknak, akik eddig nem tudták, élőben még szebbek, mint a képeken, és mind-mind tökéletes munka. Fonalmustra is volt, hozott  tapogatásra-simogatásra Rikker-féléket, Buci-festette BFL-eket és Barkaságokat. Szóval, igazi tobzódás volt.

Teljesítette egy ki nem mondott kívánságomat is, és elhozta Melinda egyik alpaka/selyem/kasmír 1200m/100g-os fonalcsodáját. Ééés IGEN! Most már BIZTOS: számomra EZ A fonal!

Én is megmutattam egy-két folyamatban lévő művemet, majd felfedezőútra indultunk a T-bolt fonalaskosarainak mélyére. 

Válogattunk, beszélgettünk, és hipp-hopp elrepült az a szűk három óra, ami rendelkezésünkre állt. Megjegyzem, élveztem minden percét.
Megbeszéltük, hogy legközelebb már kötni is fogunk, mert arra már - sajnos - nem jutott idő.

Íme a szerzeményeim:

Gyapjak

Pamutok

Csengerben jártunk - útihíradó némi történelemmel és családi sztorikkal

Egyik hétvégét kineveztük hosszúnak, és péntek reggel elutaztunk a szüleimhez Csengerbe.

Ha már arra jártunk, az aprókákat anyával hagyva öcsém segítségével elautóztunk Komlódtótfaluba, és közelebbről is megnéztük a Szamost. (A csengeri palajt nagyon nehéz lett volna megközelíteni.)

Nosztalgiázva gondoltunk vissza gyerekkorunkra, amikor fürödni lehetett a folyóban - persze szigorú felügyelet mellett és csakis a sekélyes részeken, ugyanis a Szamos nagyon gyors sodrású és szeszélyes folyó.
Emlékszem, az egyik strandoláskor apa megmentett egy kisfiút. A gyerek valamivel játszott a vízben, talán labdával vagy hajóval. A játék elúszott tőle, ő ment utána, és közeledett egy olyan rész felé, ahol váratlanul mélyül a víz. Mi nem is figyeltünk az egészre, csak annyit vettünk észre, hogy apa felugrik mellőlünk, rohan be a vízbe, és hozza ki a gyereket. Zárójelenet: a gyerek szülei reklamáltak, hogy miért bántja az édes kicsi fiacskájukat, és hol a gyerek játéka.
A fiúk nem tudtak ellenállni a kísértésnek (a hőség is óriási volt), és megmártóztak a vízben - de mihelyst hazaértünk, azonnal letusoltak jó alaposan. Az öcsém, aki gyakorlott (szamosi és tiszai) vízimentő, tanítgatta a nagyfiunkat a gyors sodrású vízben való mozgás rejtelmeire.

A gyerek három éve úszik, de csak sétálgattak a vízben, illetve a kb. méteres mélységű részen fel-feldobták  magukat a tetejére - mert ennyire óvatosnak kell lenni ezzel a folyóval.
Sztori: A Tótfalusi gyerekek, legalábbis a felsősök,  Csengerbe jártak iskolába. Apa elmesélése szerint meleg időkben (miután elbontották a Csengert és Tótfalut közvetlenül összekötő hidat, és az új híd nagyon messze volt) a cimboráival úszva indultak iskolába. Felkötötték a fejükre a holmijukat, átúszták a Szamost, mire Csengerhez értek, megszáradtak. Nem kérdés, hogy felelőtlenek voltak, de az is igaz, hogy jól ismerték a folyónak azt a szakaszát.

A palaj

Komlódtótfaluban élt apukám a szüleivel az 1970-es árvízig, ami - ahogy mondani szokták - "elvitte a házukat".

Ide kapcsolódóan egy részlet a település honlapjáról: "Az 1970-es nagy “Szamosi árvíz” szinte teljesen elpusztította a falut, s az akkori politikai vezetés megakadályozta, hogy a lakosság újjáépítse házait. Ezt követően a lakosok száma drasztikusan csökkent, s a 90-es évekre - a múlt század közepe táján még 1400 lakost számláló település – 67 főnyire zsugorodott."

A falu "kastélya" egy dombocskán áll, a víz elől ide menekült az emberek nagy része, a sebtiben összekapkodott motyójával.

A következő két fotót kattintottam Tótfaluban. További képekért - pl. tulipános homlokzatú házakért - érdemes ellátogatni a falu honlapjára.

A felújítás alatt álló Becsky kúria. Épült: XVIII. sz. közepe

Református templom. Épült: 1855.

Aeolian - avagy egy őszi levél

Jelentem: több, mint egy hete elkészültem az Aeolian-nal, csak a fotózás nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna, pedig nagyon igyekeztem. Készültek képek blokkolás közben,  a munkahelyemen ebédszünetben, a  tesómék teraszának korlátján, a Szamos-part égetően forró homokján (mert mégiscsak a  Sivatag csodája, ugye :)). Öcsémék nagyfia is készített képeket, ha ideérnek (valamikor a bizonytalan jövőben:( ), frissítem a bejegyzést, de egy hét után úgy döntöttem, felrakom a saját kattintásaim eredményét. 

A kendő Anyukámnak készült szülinapjára, és bár arra számítottam, idegenkedni fog tőle, nagyon-nagy örömmel fogadta, sőt kijelentette, hogy igenis hordani fogja. Hogy ez miért nagy szó? Azért, mert anya valahogy -mint még sokan mások- nem szívesen visel az átlagostól nagyon eltérő, különleges holmikat, és ez a kendő ott, ahol élnek (lásd a következő bejegyzést), ilyennek számít.

A színei egy őszi falevélre emlékeztetnek - sokáig keresgéltem a fonalaim között, amíg anyához illő színekre leltem.
A méreteit nem tudom, elfelejtettem megmérni, de nem lett kicsi. Viszonyításul: 164cm vagyok, az egyik kép kedvéért én terítettem  a vállaimra.
A fonal 80% gyapjútartalmú zoknifonal, 5dkg 215m. Az egyik képen látható kis gombóc kivételével 15 dkg-ot használtam fel. Tűméret: 4,5.

A leláncolást két számmal nagyobb tűvel kötöttem, de nem elég lazán, így a blokkolással nem vagyok elégedett, pedig segítségem is volt hozzá :-D.

Ennél a kendőnél igazán sok múlik azon, hogyan blokkoljuk, erre Nöné bejegyzése hívta fel a figyelmem.  Igyekeztem minden kis cakkocskát kiemelni, amennyire a zárósor engedte.

A munkához Ercsu fordítását használtam, amit még korábban elmentettem. Köszönöm, Erika!

díjat kaptam

...Zsókától. Meglepett, jólesett. Köszönöm szépen!

Játékszabályok:


1. Megköszönni a díjat annak, aki küldte.
2. A logót kitenni a blogomba.
3. Belinkelni azt, akitől kaptam.
4. Írni magamról 7 dolgot.
5. Tovább adni 7 másik bloggernek.
6. Belinkelni őket.
7. Megjegyzést hagyni náluk, hogy tudjanak a díjazásról.

7 dolog rólam:
1. A napi 24 órát a sokféle feladatommal, szerteágazó érdeklődésemmel és a magammal szemben támasztott elvárásaimmal nehezen tudom összeegyeztetni, de dolgozom rajta. Az egyik praktikám a holtidők kihasználása (buszon, várakozás közben pl. jól lehet kötni, míg a leves felforr, a másodikhoz valamit előkészíteni, stb.).
2. Szeretek új dolgokat tanulni - ha sikerül (ált. előbb-utóbb igen), olllyan okosnak érzem magam :-).
3. Nehezen viselem a feszült helyzeteket. Jelszó: félre a büszkeséggel és beszéljük meg!
4. Szeretek turikban kiváló minőségű dolgokat potom pénzért vásárolni - pl. fonalat.
5. Szeretek ún. harisnyakötéssel vagy simakötéssel dolgozni, jól lehet tévézni vagy akár olvasni közben :-)).
6. Sok kávét iszom - azaz inkább gyakran kicsit.
7. Ízlésem "eklektikus" - minden téren.

Jelöltjeim:
Helen - az ő blogja terelt újra a kötés és az interneten fellelhető gazdag kötős-infók felé. Ezúton is köszönöm.
Moncsi - szeretem a kendőit és a szövegeit.
Kriszti - mert sokoldalú.
Gabella - a hasznos ötletekért, leírásokért.
Kata - tetszik minden munkája, és igazán egyéni, ahogy a régi leíások alapján mai darabokat köt.
Ahama - régóta olvasom, sok szépet alkot, a kötősulija pedig nagyon klassz.
Hortenzia - mostanában találtam rá a blogjára, de régóta vezeti és csodaszépek a munkái.

Alternative narrow edging for Aeolian

Ezt találtam tegnap este a Ravelry-n: Alternative Narrow Edging for Aeolian by Elizabeth Freeman.
Ez egy 12 sorral rövidebb befejezés a Sivatagi csodához - nekem nyolc sor hiányzott, amikor elfogyott a fonal.

Csak az a kár, hogy nem hamarabb, mondjuk vasárnap délután bukkantam rá, hanem így a nagy bontás után :(.

De: ideteszem, hátha segít valakinek elkerülni egy hasonló helyzetet.

Fotók: ravelry.

 

  A módosított befejezéssel. 

Ez pedig az eredeti.

Egyszerű nőies kardi

Ezt a kardit több, mint egy éve kötöm, és a kapcsok még mindig nem kerültek fel rá - de már hordom :-). Egy néhány évvel ezelőtti Fürge Ujjak leírását próbáltam követni, de a méretezés nem volt jó. Ami végül a leírás szerint van, az a csipkeminta. Aztán javítgattam, bontottam-újrakötöttem (az elejét kétszer, az ujjak felső részét háromszor), közben a kedvem jó néhányszor elment tőle, majd csak elő-elő vettem, és íme.

Fonal: Cascade Cotton Rich, tű: 3,5 és 4-es. Terv: by me.

Csipkeminta: Fürge Ujjak - nem emlékszem, melyik szám, könyvtárból kölcsönöztem.

Az elkészítést jegyzeteltem, tervezem, hogy készítek egy körülbelüli leírást.

Hiba: az eleje két alsó sarka "lóg", nem értem, miért, talán a csipkeminta és a pamut fonal súlya lehet az ok. Azt hiszem, a következő hasonló darabot kerekített aljjal kötöm.

Hírek házam tájáról

Kéész! Megvolt az utolsó vizsgám is (közpénzügytan, jeles). Első év letudva, és már "csak" egyet kell kibírni.

További híreim következnek:

Megérkezett Barkáéktól a csodás kupac Bóbita/Bodza fonalam, amit részben a nyereményemből vettem.  Sok-sok fejtörésembe került, mire kiválasztottam a csábítóan bőséges kínálatból. Terveim szerint egy-egy csipkés kardigán lesz belőle Dorkámnak és nekem. 

  
Kirándultunk. Ezt a szépséges tengerszemet Károlyfalván lehet látni 1km hosszú, puhány billentyű- és egérgomb-forgatók számára eléggé meredek kaptató után. Ezt a kis növényt is ott fotóztam. Nevéről dunsztom sincs, egyszerűen megtetszett, és a kép is elfogadható lett.

Az elmúlt időszakban kötöttem is, bár nem túl sok sikerrel. Egy Aeolian-on dolgozom már egy ideje, eddig kétszer bontottam. Először azért, mert - nevetséges, de így volt - a fekete-fehérben nyomtatott kötésleíráson a gyöngyök helye szürke, ami a jelmagyarázat szerint fordított szem. A Yucca-chart negyedik ismétlése után jöttem rá, hogy ez így nem jó - elbontottam.

Aztán a fonalmennyiséggel és a kendő méretével támadt egy kis problémám: ahogy kötöttem, túl nagy lett volna a kendő, és reménytelenül kevés hozzá a fonal, ezért a két Agave chartot lebontottam.

Most pedig kb 8 sor hiányzik, és elfogyott a fonalam. Így is bicolor, nem akarom, hogy toldozott-foldozott legyen. A Yucca chartot hatszor ismételtem, így ha visszabontom a negyedik ismétlés végéig, valószínűleg be tudom fejezni végre. A fonal egyébként nagyon tetszik, 80% gyapjú, puha mint az álom, és nagyon jó kötni, ezért is szeretném annyira ebből elkészíteni.

Íme a jelenlegi, bontás előtti állapot:

Itt pedig éppen Krókusz-Annamari kendőjén dolgozom, miután lejöttünk a Tengerszemtől. A fű annyira hűs és selymes volt, hogy kötögetés előtt egy jó negyedóráig mezítláb sétálgattam rajta.